Alexander-Technika  -  AT studio | Alexander-technika | Testtartás és testhasználat

 

Testtartás és testhasználat



Eredeti testtartás

 

Az emberi test olyan alap tulajdonságokkal rendelkezik, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy maga a létezés, a mozgás és a helyzetváltoztatás ne kerüljön különösebb erőfeszítésbe.
Testünk „úgy van kitalálva”, hogy az izmok alaptónusa és az egyes testrészek alátámasztása miatt, nem kell számottevő erőt kifejtenünk ahhoz, hogy "egyben maradjunk". Szabadon, tudatos kontrol nélkül viselhetjük fejünket nyakunkon, nem kell attól tartanunk, hogy fejünk esetleg legurul a gerincoszlop tetejéről, vagy lábunk szétcsúszik, összerogyik alattunk. Ok nélkül nem alakul ki krónikus hátfájdalom, nem tapasztalunk folytonos testhelyzet változtatási kényszert, és nem süppedünk térdig az aszfaltba. A test tökéletes harmóniára képes, amennyiben azt nem változtatjuk meg felesleges izomfeszültséggel, és kellemetlenkedő szokásokkal.


Mivel minden testrész alátámasztást nyer, ily módon a koponyát a nyaki gerincoszlop támasztja alá, ami lehetővé teszi a nyak lágy részeinek szabadságát, ezzel lehetőséget biztosítva a test többi részének megfelelő koordinálódására. A nyak alátámasztását a gerinc alsóbb szakasza biztosítja, mely a medenceövben ér véget. A medence alátámasztása az alsó végtagok által biztosított, melyek alapálláskor a talajtól nyerik a stabilitást. Egészséges elrendeződés és testhasználat esetén, állás, mozgás és helyzetváltoztatás közben nem érezni a test súlyát, sem az izmok feszülését, sem fájdalmat.


A test szabadsága anatómiailag biztosított. Az, hogy ezt a könnyed testhasználatot mennyire őrizzük meg, mennyire vagyunk tudatában, vagy mennyire tudjuk helyre állítani, az csak rajtunk múlik, hiszen az Alexander-technika minden hozzá szükséges felismerést és információt biztosít.

 

A testtartás megváltozása

 

A testtartásunk főként három tényező miatt tud romlani. Először is, mert vizuális úton az ember könnyen tanul, ezáltal embertársaink testhasználatát már gyermekkorban elkezdjük utánozni. Más részről a környezethez való alkalmazkodás által, a test igyekszik felvenni az ülő és fekvő alkalmatosságok formáit, vonalait, így ezen tárgyakra hagyatkozva elhagyjuk a saját testrészek által nyújtott alátámasztást. Ez azt vonja magával, hogy amikor különböző irányokba dől a test és azt egy másik idegen test támasztja, az alkalmazkodás, kompenzáció, és a gravitáció miatt megváltozik az izomcsoportok munkája. Egyes izomcsoportok intenzívebb feszülést produkálnak, mások pedig jobban elernyednek, mint kellene.
A harmadik tényező ami miatt romlik a testtartás, a koordináció és testhasználat az, hogy gyakran a sietség miatt rövidített útvonalon, erőből végzünk bizonyos mozdulatokat.
Mivel sok mozdulatot naponta, gyakran ismétlünk, a velük járó testtartás, és megváltozott izommunka, szokássá válik, ezáltal megközelítőleg megmarad akkor is mikor más mozdulatot végzünk.


A megszokott, kényszer izomtartások megváltoztathatják a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét, mely csontok iránya és a gravitáció hatása miatt, a továbbiakban kényszerítik az adott izomcsoportot a további feszülésre. Mivel a vázizmok feszüléskor rövidülnek, lazuláskor pedig hosszabbodnak, jó megközelítéssel elhúzzák a csontokat egy másik pozícióba. Így érthető, hogy miért kezd el görbülni az amúgy egészséges hát, hogy miért esik be a mellkas, hogy miért nő meg a deréki gerinc íve, és így tovább.

A következő ábrák, a leggyakrabban előforduló testtartási problémákból mutatnak be néhányat. A sárga tengely a problémát segíti láttatni és az alábbiakat értelmezni.

 

 

Jellegzetességek, főbb figyelmi pontok

1.ábra: a fejnek nincs meg a kellő alátámasztása, így nehezedve ül a nyak tetején, szinte lefelé nyomva a nyakat; torok viszonylag bezárult, nyak stressz alatt; vállak előre estek, mellkas beesett, mellek lógnak; hátközép nagy ívben hajlott, a gerinc stressz-pontja a felső háti szakasz és az alsó háti szakasz tengely által mutatott szögben záródó pontja; a medence előre billen; a lábak az alátámasztási  pont mögött helyezkednek el

2.ábra: az első ábrához hasonló problémák halmaza, felső testrészen fokozva

3.ábra: a nyak izomfeszültségek miatt megrövidült; a vállak felhúzva, az egész vállöv, a csuklyásizmokkal együtt stressz/feszültség alatt; beesett mellkas, lógó mellek; a testsúlyközéppont áthelyeződésének kompenzálása miatt a medence előrébb tolva; a test részeinek alátámasztása hiányos

4.ábra: "S" alakú testtartás jellegzetessége, hogy a tekintet gyakori leszegése a fej előre lógatását eredményezi; a fej hiányos alátámasztása nyakizom feszültséget, tarkómerevséget okozhat; a tengelyből való kitérést (testsúlyközéppont áthelyeződését) a felső test hátra, a medence előre tolásával kompenzálja; térd feszül

5.ábra: minden testszakasznak meg van a kellő alátámasztása, így a felfelé iránya; a nyak szabad, a mellkas domború; a mellek felfekszenek a mellkasra és nem lógnak róla; a lábak stabil támaszt nyújtanak, térd laza;


Mivel a harántizomzatnak működésből adódóan feladata átmenetileg megfeszülni, a felesleges izomfeszültség eleinte fel sem tűnik, egyáltalán nem jár fájdalommal, sőt, leggyakrabban nem is tudatosul. Az izomfájdalom hosszabb idő után jelentkezik, általában mikor a feszültség tartósabbá válik és már több izomcsoportot érint adott területen.

 

A fent látható példák testtartásra, csupán nagyvonalú ábrázolások. Alexander-technika foglalkozásokon lehetőség nyílik a sokkal részletesebb felismerésre, megtapasztalásra és újra tanulásra.

 

 

A megváltozott testtartás következményei, avagy ok - okozat

 

Mivel testünk rendszerként működik, egy apró változás (izomfeszültség szokássá válása) számos, különböző testrészen és szervi működésben előforduló problémát tud létrehozni. Ezek a problémák elég logikusan követik egymást.
A következő táblázat néhány olyan példát tartalmaz melyekkel gyakorlatban rendszeresen találkozom. Ezen példák egyike sem egyik napról a másikra válik valóra, és gyakran több apró tényezőt tartalmaz, amiket most az egyszerűség kedvéért kihagytam.
 

 

Ok

Testrészben okozott változás

Következmény

stressz

nyaki izmok, csuklyás izmok feszülése tarkómerevség

rendszeres fejfájás, migrén

látás gyengülése

a fej előre tartása, nyaki izmok, csuklyás izmok feszülése tarkómerevség

rendszeres fejfájás, migrén

másoktól tanult "laza" testtartás

vállak előre lógatása, fej hátra biccentése

karok nehezedése, csuklyás izom előre bukása és feszülése, hátközép és derékfájdalom

féloldalas frizura, mely belelóg a látótérbe

fej oldalra billentése

nyakizmok asszimetrikus működtetése,  vertikális tengelyérzet torzulása

has nagy mértékű megnövekedése

(várandóság, elhízás)

helytelen testsúly középpont korrekció, medence előre billenése, hát felső részének hátra tartása

 derékfájdalom, állási nehézség

táska egy oldalon viselése

a táska oldali váll folyamatos fent tartása, nyak és csuklyás izom feszülése

 csuklyás izom csomósodása, egyoldali nyakrövidülés, izomfájdalom

 

 

Végül itt egy példa arra, hogy rendszerként működve milyen összefüggései lehetnek a  problémáknak, amelyeket felismerve lényegesen jobban tudjuk érezni magunkat bőrünkben.

Például egy görbe hát esetén:

≈ a fej nem a törzs felett, hanem előtte helyezkedik el. A vállak előre állnak, a mellkas beesik -► csökken a mellkas belső térfogata ezáltal felületesebbé válik a légzés -► csökken a vér oxigén telítettsége -► csökken az agy oxigén ellátottsága -► álmosság, koncentráció zavar alakul ki -► csökken a teljesítőképesség, vagy rendszeres fejfájás alakulhat ki

≈ a törzs görnyedtsége miatt csökken a hasüreg térfogata -► nyomódnak a hasüregi szervek -► zavart szenved az emésztés, esetleg más hasüregi szerv is

≈ nincs kellő alátámasztása a fejnek, mellkasnak, deréknak, medencének -►bizonyos izomcsoportok túlműködnek, mások viszont alul -► izomfájdalom alakul ki a nyakban, hátban, derékban, lábban -► romlik a koordináció, az egyensúlyérzet és a közérzet; fejfájás, tarkómerevség, helyzetváltoztatási kényszer, nehéz testérzet, energikusság csökkenés alakulhat ki

 

Mit tehetünk önmagunkért? ...avagy megoldás a testtartás/testhasználat fejlesztésére

 

Első lépés a felismerés, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy mi az, amit helytelenül  / feleslegesen csinálunk.

Második lépés az elfogadás, amikor tudomásul vesszük azt ami van, hogy abból kiindulva történhessen a változás.

Harmadik lépés a tudatos kontroll, melynek segítségével folyamatában kontrolláljuk a mozdulatot és felismerjük, ha szokásunk közbe akar avatkozni.

Negyedik lépés a megakadályozás, amely a szokásos helytelen izomműködésnek megálljt parancsol.

Ötödik lépés a megengedés, amikor felesleges izommüködtetés nélkül megengedjük, hogy a mozdulat megtörténjen.

 

Ez a módja az alexanderi, tanulási folyamatnak, mely izgalmas felismeréseket eredményez a foglalkozásokon, s az eredménye rendkívül felemelő: könnyű, szabad, fájdalommentes, energikus test.