Alexander-Technika  -  AT studio | Alexander-technika | F. M. Alexander

„Lényeges, hogy a civilizált ember felfogja, mekkora érték az öröksége annak a hosszú evolúciós folyamatnak az eredménye, amely képessé teszi saját fizikai mechanizmusa használatára. A tudat és az értelem segítségével az ember minden betegség és fizikai rendellenesség fölé kerekedhet. Ezt a győzelmet az emberiség nem tudja álmában, transzban, alávetettségben, bénultságban vagy altatásban elérni, csak tiszta, nyitott gondolkodással, tudatossággal, a tudatos elme magasabb rendű örökségével”    F.M.A.

Ki volt Alexander?

Frederick Matthias Alexander 1869-ben született Ausztráliában. Nem volt erős fizikumú ember, ráadásul krónikus légzési problémáktól szenvedett. A lovak iránti szenvedélye kiváló díjlovaglóvá tette, ő mégis inkább a színészi pályát választotta és Shakespeare előadóművész lett belőle.

Sikerét hamar beárnyékolta légzési nehézsége és hangjának elvesztése ami (a mikrofon felfedezése előtti időben) a nagyméretű színházban mindinkább előfordult. Az orvosok semmi szervi elváltozást nem találtak nála, így problémáján nem tudtak hatékonyan segíteni. Önmagára hagyatkozva elkezdte tükör előtt figyelni magát, és hosszú hónapok, és évek alatt felismerések sorozata által kifejlesztette technikáját, mely nyilvánvalóan hatékony volt problémája megszüntetésében.

Kollégái a színházban észrevették a benne történő változásokat így közülük sokan fordultak hozzá az előadás technikával kapcsolatos tanácsokért (mint pl.: lámpaláz, éneklés alatti levegőért kapkodás stb.). Úgy vált ismertté Ausztráliában, mint a „Lélegző Ember”.
Számos orvos próbálta meggyőzni, hogy utazzon Londonba és mutassa be felfedezését az ottani orvosi intézményeknek. Jelentős támogatást kapott, hogy felfedezését minél több ember segítségére fordítsa, így Londonba költözött. Komoly reménye volt Alexandernek, hogy technikája részévé váljon bizonyos orvosi terápiáknak. Főleg, miután arra a következtetésre jutott, hogy szellemi és fizikai részünk nem választható ketté egymástól éppen ezért a betegségek és elégtelenségek nem kategorizálhatók egyértelműen mentálisnak vagy fizikálisnak. Minden tréninget legyen az nevelő vagy gyógyító hatású, megelőző vagy helyreállító célból a feloszthatatlan emberi szervezet egységére kell alapozni.

FrederickAlexander első könyvét 1910-ben adta ki, melynek címe Man’s Supreme Inheritance. Hamarosan vezető színészek, zenészek, írók és átlag emberek sora gyülekezett ajtaja előtt, így megnyitotta praxisát, mely hamarosan divatossá vált.

Második könyvét 1923-ban publikálták, Conscious Constructive Control of the Individual címmel. Alexander 1931-ben létrehozta az első 3 éves tanárképző iskolát Londonban, hogy munkáját tanítványai tovább tudják adni. Elsők között szerzett diplomát Marjorie Barstow, Wilfred Barlow, Walter Carrington, Irene Tasker, Patrick Macdonald, Margaret Goldie, Peter Scott, Sir George Trevelyan, Dick és Elizabeth, Walker és Erika Whittaker.

Harmadik könyvét 1932-ben adták ki, The Use of the Self címmel. A második világháború alatt az 1940-es Londoni támadás miatt Alexander arra kényszerült, hogy elhagyja az országot, így Amerikába utazott, ahol testvére Albert Redden Alexander Bostonban tanította a technikát. Az utolsó simítások 1941-ben lettek írásba foglalva negyedik könyvében: The Universal Constant in Living.

A háború után visszatért Londonba, hogy újra felépítse praxisát és tanárképző iskoláját, de ezek az évek borongóssá váltak számára, mikor is közzé tettek egy kiadványt amelyben sarlatánsággal vádolták. E nehezebb időszak által kiváltott stressz hozzásegítette egy közepes súlyosságú agyvérzéshez, amit 1947-ben szenvedett el. A módszert igazolták a győzedelmes visszhangok a bíróságon. A sok ember akiknek az évek alatt segített összegyűlt, hogy meggyőző tanúbizonyságot tegyen védelmére.

Alexander teljesen felépült, folytatta a képzést, magán órákat adott, rendíthetetlen lelkesedésével megmaradt a lóversenyek látogatójának, és természetesen folytatta a technika tanítását míg élete véget ért 86 évesen 1955-ben.

Halála után a képzés vezetése növendékeire maradt. Walter Carrington és felesége Dilys folytatták munkáját Londonban. Ezt az iskolát most úgy hívják: Konstruktív Tanító Központ (Constructive Teaching Center) és ez a központja a nemzetközi Alexander-tanári közösségnek.