Alexander-Technika  -  AT studio | Mi történik a derékkal, mikor úgy maradsz?
Blog témakörök:Összes bejegyzés: (17)

Mi történik a derékkal, mikor úgy maradsz?

„Egy ismerősöm lehajolt valamiért és úgy maradt!” Az övé nem az első eset volt, de nem is az utolsó.
- Mindenkivel megeshet.
- Na persze!
Akiket én ismerek, senkinek sem volt különösebb baja azelőtt, kivéve, hogy nem tudta helyesen használni saját testét, s valószínűleg erről némelyikük maga sem tudott. A mozgáskoordináció nagyon fontos része egészségünk megőrzésének. Helytelen testhasználat közben, minimális mozdulat is vakvágányra futhat a lehető legváratlanabb pillanatban. 

 A test karbantartásáról nagyon sok okosságot ismerünk különféle megközelítésből, melyek vagy helyettesítik, vagy kiegészítik egymást. Ha igazán hatékonyan szeretnél javítani egészségi állapotodon, fizikumodon, vagy csak szeretnél jobb lenni abban amit csinálsz, célszerű figyelmet szentelned az elsődleges kontrolnak. A fej, a nyak és a hát viszonya meghatározó önmagunk használatában. Ha ez a rendszer nem kiegyensúlyozott, az hatással lehet a test bármely más részére, majd egyik probléma következésképpen vonzza a másikat maga után.

A hajolás és emelés egyébként is egy kritikus mozdulatsor, mert mire felnövünk, teljesen elfelejtjük , hogy is kell azt csinálni. Normális esetben ezek a mozdulatok a majomálláson keresztül mennek végbe, és teljesen gerinckímélők. A 2-3 éves gyerekek ezt kiválóan be tudják nekünk mutatni. A majomállás egy alap pozíció, melyben a fej, a nyak és a hát harmonikus viszonyban van egymással. Mivel izmaink ebben a helyzetben nincsenek túlfeszítve, a gerincnek lehetősége van arra, hogy teljes hosszát elérje. A majomállásban való mozgáshoz a csípő, térd és boka ízületeket használjuk, így a gerinc nem terhelődik.

Az olyan esetekben, mikor az ember lehajol és úgy marad, a mozdulat végrehajtásához a gerincoszlopot használja, gyakorlatilag a lábak segítsége nélkül. Ez azért probléma, mert amikor előre hajolunk, felső testünk súlya előre helyeződik, melynek alátámasztása híján a súlypontváltozást a hátizmokkal kompenzáljuk. Felálláskor, amikor még nagyobb erőkifejtésre van szükség (mivel felső testünk súlyát emelni kell), majdhogynem szögben törjük gerincünket azért, hogy a felsőbb gerincszakasz meg tudjon támaszkodni az alatta lévő csigolyákon. Bár elég rosszul hangzik, legtöbbször sikerül így felállni. Ám amikor a mozdulat hamarabb elindul, mint a csigolya megtámaszkodott volna az alatta lévőn, akkor jön a jaj! És próbálod kiheverni a fájdalmat napokon vagy heteken keresztül.

A becsípődött ideg (ami leggyakrabban a fájdalmat okozza) természetesen nem szabadul ki olyan egyszerűen, mint ahogy beszorult, mivel a szervezet a hirtelen fájdalomra gyorsan reagál és a gyengült területet izmokkal próbálja védeni. Az izmok ezen a részen megfeszülnek, hogy stabilitást nyújtsanak a sérült testrésznek, és gyakorlatilag összehúzzák az ízületet alkotó csigolyákat / csontokat. Így az ideg nemhogy kiszabadulna, de még be is szorul. Ennek a következménye még nagyobb fokú izomfeszültség és rosszabb esetben egyéb mellék tünetek (fejfájás, végtagok zsibbadása, csökkent mozgás- és munkaképesség, táppénz stb.)

Az ilyen baleseteket előidéző hajolás és felállás (nevezzük testhasználatnak) nem más, mint rossz szokás, melyről le lehet szokni, illetve át lehet alakítani helyes szokássá. Az Alexander-módszer, kiválóan alkalmas erre. Sőt, ami azt illeti, meg fogsz lepődni mennyi mindent csinálsz helytelenül és következésképpen mennyi problémád múlik el.

Ha már megtörtént a baj és nincs kéznél egy Alexander-módszert oktató tanár sem, a legjobb amit tehetsz, hogy minél hosszabban próbálsz lazítani. Ha elérted, hogy izmaid teljesen ellazultak, akkor végezz nagyon apró mozgásokat és koncentrálj arra, hogy megőrizd az ernyedtséget. Köszönd meg izmaidnak a segítséget és győzd meg őket arról, hogy ebben a helyzetben nélkülük is boldogulsz! Ha képes vagy egyedül ellazítani az izmokat a kritikus területen és megőrizni azt aprócska mozgások közben, akkor ki tud szabadulni a "becsípődés" és a kínnak már csak nyomát fogod érezni.

Mindezt azért írtam le, mert nem ritkán találkozom azzal a védekezéssel, hogy „Én még sosem jártam így!”, és megelőzni könnyebb a bajt, mint helyrehozni. Az igazság az, hogy az ismerősömmel sem történt még ilyen az első eset előtt. Soha!

 

Mennyire tetszett ez a cikk?  
(a biztonsági kód kitöltése szükséges a szavazáshoz)
biztonsági kód *:
szavazat elküldése

Írd meg a véleményed erről a cikkről:
(a csillaggal jelölt mezők szükségesek, az e-mail cím nem jelenik meg)
Név *:
e-mail cím *:
weboldal:
hozzászólás *:
biztonsági kód *:
hozzászólás rögzítése