Alexander-Technika  -  AT studio | Hogyan fejlesztheted testtartásod?
Blog témakörök:Összes bejegyzés: (17)

                                    

Hogyan fejlesztheted testtartásod?  

 


Azoknak szeretnék néhány praktikus ötlettel szolgálni, akik nem elégedettek testtartásukkal, vagy elégedettek, és szeretnék azt megőrizni.

Először is tudnunk kell, hogy a helyes testtartást alapvetően 4 tényező alakítja:

 
  1. Fizikai elrendezés, ami alatt azt értem, hogy testrészeid egymáshoz képest hol és hogyan helyezkednek el.
  2. Mozgási, testhasználati szokásaid, melyek rögzültek idegrendszeredben, és melyeket gondolkodás nélkül, automatikusan, időről időre ismételgetsz.
  3. Magaddal kapcsolatos gondolataid, melyeknek kétségtelenül teremtő ereje van.
  4. Saját anatómiáddal kapcsolatos kép az agyadban, mely akkor is létezik, ha eddig még nem foglalkoztál vele. Ezt testtérképezésnek nevezzük.

 

A fizikai elrendezés ugye adott, de azért, hogy pontosan ismerd saját elrendezésed javaslom, hogy állíts fel 3 tükröt úgy, hogy közéjük állva mindháromban jól lásd magad. A tükrök segítségével minden oldalról meg tudod figyelni, hogy testrészeid egymáshoz képest hogyan helyezkednek el, görbületeid milyen fokúak és amit érzel, az ugyanaz-e, mint amit látsz., hogy megmutassam, mire gondolok.

Mivel az ember felfelé törekszik (ha már kétlábúak lettünk), és nem vissza négy lábra, testünk olyan fantasztikusan van kitalálva, hogy azt a ránk ható fizikai erők remekül összetartják. A karok kivételével mindenednek kell, hogy legyen alátámasztása.

Rendkívüli Photoshop ismeretem segítségével a következő ábrákat sikerült összehoznom.

Ha a főbb emberi testrészeket ötszögű síkidomokkal ábrázoljuk, láthatjuk, hogy normális testtartás esetén testrészeink egymás által alá vannak támasztva.

Az emberi test részeinek alátámasztása, és azok tengelyből való kibillenése. Helyes és helytelen testtartás.

Azt hiszem, nem kell vízszintes és függőleges tengelyeket rajzolni ahhoz, hogy lássuk az eltolódásokat.

Ahol a fej előrébb helyezkedik el a tengelytől, ott az alátámasztás hiányát a nyakizmok kompenzálják.

Az első alaknak minden testrésze alá van támasztva egy másik által.  A 2. 3. és 4. figura ugyanazzal a testtartási problémával küzd csak fokozva. Illetve idővel, a 2. alaknak jó eséllyel fog romlani a testtatása következés képpen a 4. felé, ha nem foglalkozik vele. 

 Kissé kerekítve, emberibb formában, ez így mutat:

anatómiai testtartás, előre tolódott fej, előre esett vállak, beesett mellkas

Amikor az ember feje előre tolódik, vállai előre esnek, háta púposodik, mellkasa beesik,

csökken a mellkas belső térfogata, így a szervek számára szükséges helyhiány, és a törzs felső részének alátámasztása végett a hasüregi szervek elődomborodnak, valamint a medence hátrabillen. A törzsnél a helytelen elhelyezkedést a hát-, és derékizmok kompenzálják. Az ábrákon a különböző fokozatokkal járó magasság vesztés is jól látható.

Ha a fej előre tolódik (ami száítógép használatnál és vezetésnél gyakori (lsd:   Számítógép használat és AT című menüpont ), elveszíti alátámasztását és a nyakizmok fogják a 6-8 kg-ot tartani. Azoknál, akik hajlamosak a pucsításra, a törzs mellkasi részének veszik el az alátámasztása, mivel a medence kibillen a törzs alól,  így a derék túlterhelődik.

Az ábrák persze csak a látványosabb változást szemléltetik.  A legtöbb testtartási eltérés a lábakra, így a járásra is hatással van. 

 

Testtartásod javításához, mozgásod fejlesztéséhez szükséges ismerned szokásaidat. Ezek nap mint nap gyakran, gondolkodás nélkül ismételgetett mozdulatok. Persze nem mindegyik szokás, de sok közűlük útjában áll a helyes testhasználat kialakulásának. Valójában, ha felesleges izomfeszültségeket előidéző szokásainkat gond nélkül el tudnánk hagyni, mindjárt könnyebb dolgunk lenne, mert a feszültségek feloldásával testünk képes lenne visszarendeződni optimális állapotába. Így viszont, rendszeres figyelemmel, gyakorlással és türelemmel tudjuk egyik szokásunkat elhagyni a másik után és "megálljt!" parancsolni azoknak az izmoknak, melyek olyankor működnek, mikor nincs rájuk szükség.

 

Gyakran, saját magaddal kapcsolatos gondolataid direkt irányítása is érezhető változást idéz elő testhasználatodban. Nőjj ki a földből, az ég felé. Érezd, hogy sok minden van alattad, de tudd, hogy mindig van lehetőséged felfelé terjedni! 

Nagyon fontos, hogy TUDD, hogy magas vagy!

(Ha most azt gondolod, hogy: „Valóban? A 150cm-emmel mindenkire csak felnézek.” …akkor kérlek, mássz fel egy asztalra néhány percre, és nézz körbe! Nézd meg, hogy a plafon, a környező bútorok, a helyiség sarkai milyen messze vannak tőled! Csukd be a szemed, majd növeszd le a lábaidat gondolatban a padlóig! Amikor érzed, hogy a padlón állsz, nyisd ki a szemed, de csak a vállmagasságtól felfele elhelyezkedő dolgokra figyelj, és érezd meg ismét, hogy a padlón állsz! Ezek után, ha lemászol az asztalról, és nem tudod felidézni milyen magasnak lenni, akkor valamit nem jól magyaráztam.)

A magasság relatív, tudnod kell önmagadhoz viszonyítani. Mivel a testeden a fejed van a legmagasabb helyen, és abból nézel ki, ezért nem olyan nehéz elképzelni és elfogadni, hogy magas vagy.
Szóval, tudd, hogy magas vagy! Gondolkozz magasan!! Állj magasan!! Járj magasan!!

(Vigyázat! A magasságot ne úgy próbáld elérni, hogy kinyújtod a nyakad, mert ennek gyakorlása csúnya nyakfájdalomhoz fog vezetni! A gondolat megteszi, csak légy türelmes.)

 

A testtérképezéshez szükség lesz az anatómiai ismeretek frissítésére, bővítésére, és azok saját testtünkre való vetítésére, térképezésére (ez akkor is hasznos lehet, ha korábban már tanultál anatómiát).

Vizsgáld meg sorban izületeidet, és figyeld meg, hogy melyik milyen irányú mozgásra képes és melyik mozgást milyen műveletnél használsz! Itt felhívnám a figyelmet egy általános tényre, miszerint a fejkörzés és a nyakkörzés, két egymástól abszolút elválasztható mozdulatsor, a kettő nem ugyanaz. A fej a nyak mozgatása nélkül is képes minimális mozgásra, melynek következtében néhány nyakizom nyilván mozogni fog, de alapvetően a nyaki gerinccsigolyák nyugalomban maradnak. Ilyen mozgás például egy visszafogott biccentés, mely azon a ponton történik, ahol a koponya az első nyaki csigolyával találkozik.

Nyak-, csípő- és lábizületeidet mozgás közben érzékeld kezeddel is! A nyakizmok tapintásával meg tudod figyelni, hogy pl. amikor fejed előre tolod és vissza engeded, mikor terhelődnek jobban nyakizmaid.

Sokan vannak, akik a csípőizületet nem oda gondolják, ahol az valójában van, így nem csoda, ha az idegrendszer elfelejti, hogy a test a csípő igénybevételével hogyan koordinálódik. (A csípő, a gerincoszloptól független mozgásra képes, amit azért fontos kiemelni, mert pl. a leülés folyamtához a legtöbb ember szükségtelenül használja a nyakát és a derekát, holott elég volna tudni azt, hogy mire képes a csípő a térd és a boka.) 

Figyeld meg, ha otthoni tevékenység (mosogatás, takarítás, fűnyírás) közben tudatosan pucsítasz, kis idő múlva nemcsak kellemetlen deréktáji fájdalmat fogsz tapasztalni, de mozgásod korlátoltá válik és jó eséllyel feszülnek meg nyak és/vagy vállizmaid. Tehát, azok akik nem tudatosan púcsítanak, elég nagy valószínűséggel nyerhetnének vissza egy szabadabb testhasználatot, ha megtanulnák, hogyan kell nem pucsítani. 

Az egész testtartás kérdés erről szól. Ha vissza tudnánk emlékezni (kisgyermekkori testtartásunkra), hogyan kell helytelen dolgokat nem csinálni, egyből megtörténne a helyes testtartás. Ha már sikerült elindítanod valamilyen változást, arra bíztatlak, hogy ne hagyd abba! Az emberi test mindig elő tud állni valami újjal. Ez esetben, és akkor, ha önmagadtól semmi újat nem sikerült megtapasztalni, mi Alexander-technika tanárok szívesen segítünk. 

 

 

Mennyire tetszett ez a cikk?  
(a biztonsági kód kitöltése szükséges a szavazáshoz)
biztonsági kód *:
szavazat elküldése

Írd meg a véleményed erről a cikkről:
(a csillaggal jelölt mezők szükségesek, az e-mail cím nem jelenik meg)
Név *:
e-mail cím *:
weboldal:
hozzászólás *:
biztonsági kód *:
hozzászólás rögzítése