Alexander-Technika  -  AT studio | Beesett mellkas
Blog témakörök:Összes bejegyzés: (17)

Beesett mellkas

 


Az utóbbi időben többen kerestek meg ezzel a problémával, ezért szóljunk róla röviden!
A mellkas beesése („behorpadása”) jellegzetes testtartási probléma, melynek kialakulása a korai tinédzserkorra vezethető vissza. A kisebb korosztályban nem nagyon látni púpos hátú, horpadt mellkasú gyermeket.

 


Lányoknál sokszor a mell növekedésével hozható összefüggésbe, ugyanis azok a kislányok, akik pszichésen még nincsenek felkészülve a nőiesedésre, vagy külső tényezők miatt szégyellik növekvő mellüket, úgy próbálják azt rejteni, hogy vállukat előre tolják. Ennek következtében hátuk természetesen kipúposodik, a nyaki gerinc megrövidül, a nyaki izmok megfeszülnek.

Fiúknál a beesett mellkas többnyire azért alakul ki, mert a hanyag, laza mozgás az olyan vagány, és környezetükben számos embertől könnyedén elleshető. Következésképpen, az évek múlásával bizalommal számíthatnak teljesítménycsökkenésre, rendszeres fej-, nyak-, hát-, derék-, csípő-, térd-, bokafájdalomra, és/vagy ezek kombinációjára.

Ez nem tudatos, ám folyamatosan gyakorolt testhasználat, ami hamarosan szokássá alakul. Ahogy az idegrendszer lassan alkalmazkodik ehhez az új testtartáshoz, elfogadja az új elrendezést, és azt helyesnek érzékelteti. Ezért a változás különösképpen fel sem tűnik. Az is ezért van, hogy ha egy elromlott testtartású embernek azt mondják: „Húzd ki magad!” , csupán arra lesz képes, hogy viszonylag nagy izommunkával hátrafeszítse vállait, de idegrendszere önmagától nem lesz képes felidézni, hogy vállainak és egyéb részeinek optimális helyzete hol volt korábban.

Alexander egyik bölcs megállapítása az volt, hogy használatunk befolyásolja működésünket. Ez a tény a beesett mellkas esetén kiválóan szemléltethető. Mivel a bordakosár tartósan zárul, csökken a mellkas belső térfogata, csökken a légző felület, és felületessé válik a légzés. Ennek következtében csökken a vér oxigén telítettsége, romlik a koncentráció, és fáradékonyabbakká válunk. Ezzel egy időben a hasüregi szervek szintén nyomódnak, elődomborodik a has, csökken a szervek kapacitása, és különféle emésztési problémák alakulnak ki. Természetesen mindez szükségtelenül terheli a gerincoszlopot, ráadásul fizikai igénybevételnél kifejezetten veszélyes. Ezt a láncreakciót most nem folytatnám, de gondolom egyértelmű, hogy a következmények sora nem áll meg a lábak előtt (felett).

Fergeteges, hogy mennyire rendszerként működik az ember!

Vajon mi lehet a megoldás?

Véleményem szerint, már megvan a lépéselőny, ha felismertük, hogy baj van, és tudjuk, hogy mi az. Második, kihagyhatatlan lépés: akarni kell a problémát megszüntetni. Ha valóban akarod, keress egy jó Alexander technika tanárt, aki majd segít idegrendszeredet emlékeztetni, rossz szokásaidtól megszabadulni, a koordinációt fejleszteni és újra embernek lenni.
Azután nincs más dolgod, csak figyelj, tapasztalj és légy türelemmel!

 

Mennyire tetszett ez a cikk?  
(a biztonsági kód kitöltése szükséges a szavazáshoz)
biztonsági kód *:
szavazat elküldése

Írd meg a véleményed erről a cikkről:
(a csillaggal jelölt mezők szükségesek, az e-mail cím nem jelenik meg)
Név *:
e-mail cím *:
weboldal:
hozzászólás *:
biztonsági kód *:
hozzászólás rögzítése